Bemutatjuk a fekete ribiszkét
A fekete ribiszke vagy népiesen fekete ribizli a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozó 1-1,5 m magas cserje vagy kisebb fa. Erősebb növekedésű, mint a piros ribiszke. Hazánkban néhol vadon is megtalálható, pl. az Alföldön, a Kis-Alföldön. Mivel csak szórványosan fordul elő, emiatt természetes állományai védettek. Nem csak friss fogyasztásra ajánlott, hanem szörp, befőtt, és lekvár is készíthető belőle.
A bogyós gyümölcsök közül a fekete ribiszke rendelkezik a legnagyobb C-vitamin-tartalommal, ezért fogyasztása kifejezetten ajánlott. A termések bővelkednek antioxidáns hatású színezőanyagokban, érfalvédő tulajdonságait pedig flavonoidtartalmának tulajdonítják. A leveléből készített tea vízhajtó, és enyhe vérnyomáscsökkentő hatású.
Virágzása árilis-május hónapra esik, termése júniusban, júliusban érik. Több, de apróbb magot tartalmaz, mint a piros ribiszke gyümölcse. A fekete ribiszke vízigényes gyümölcsfaj. Kimondottan érzékeny a szárazságra a szüreteléséig. Az esetleges vízhiány hozzájárulhat a levelek idő előtti lehullásához. Érthető tehát, hogy nagyon érzékeny a száraz, forró nyarakra, és az erős napfényre. Inkább a csapadékosabb, hűvösebb, páradús helyeket kedveli. A ribiszke középkötött, jó vízáteresztő képességű, gyengén savanyú, szerves anyagban és káliumban gazdag talajokat kedvelik a legjobban.